"Leo, a klasszikus"

Megihletett Hugh Laurie Michael Jackson-nal készített interjúja. Mától minden hónapban publikálok itt egy exkluzív interjút velem, amit (nyilván) NEM velem készítettek. Ezúttal a 2010. áprilisi magyar Glamourban, Leonardo di Caprionak feltett kérdésekre válaszolok.

A magazin állandó szerzője, Bartek Kolodziej Scorseseről, a nőkről és veszélyes vidékekről kérdez.

Glamour: A Viharszigetben ismét Martin Scorsesével dolgozol. Mitől olyan jó köztetek az együttműködés?
András: Martin Scorsese és köztem különleges kapcsolat alakult ki az évek során. Én rajongok érte, a valaha élt egyik legnagyobb filmrendezőnek tartom-- ő pedig, nos, minden valószínűség szerint még csak nem is hallott rólam. Ezt a különleges kapcsolatot bízvást nevezhetjük „jó együttműködés”-nek-- amennyiben például teljesen mellőzi a konfliktusokat, civakodást, emberi vagy művészi nézeteltéréseket. Azt hiszem, a köztünk létrejött „jó együttműködés” titka az, hogy még soha nem találkoztunk személyesen.

Glamour: A Viharsziget, akárcsak utóbbi filmjeid többsége, kemény thriller, valódi üzenetet hordozó dráma. Mégis, gondolod, hogy valaha megszabadulhatsz a titanicos imázstól?
András: Arra célzol, hogy a titanicos imázs… nyálas? Nem is tudom, Bartek… Ott volt az kedves, tehetséges fiú – hogy is hívták, már nem is emlékszem –, aki akart valamit az életétől, és a szerelméért feláldozta az életét. Szerinted olyan rossz imázs ez?

Glamour: De hiszen magad is Hollywoodban nőttél fel, vagyis már kiskorodban láthattad, milyen a moziipar működése.
András: Nos, ami azt illeti, Pécsen és Budapesten, a tizenharmadik kerületben nőttem fel-- amik, bár érdekes helyek, de azért egyik sem egy Hollywood. És habár édesapám a magyar közszolgálati televízióban dolgozott, és gyerekkoromban sokat lógtam nála, „a Házban”, ahogy a Szabadság téri épületet hívták a bennfentesek, azért a moziipar működésével kapcsolatban kezdetben kevés ismeretanyaggal rendelkeztem… Egy-két magyar hírességet azért persze láttam.

Glamour: Mondanál egy példát?
András: Persze. Egyszer például együtt pisiltem a vécében Vágó Istvánnal.

Glamour: És akkor voltaképpen hogyan töltötted a napjaidat egy olyan környéken, ahol alig akadt szórakozási lehetőség, sőt még féltened is kellett a bőrödet?
András: Nem volt azért az olyan félelmetes környék. (Mosolyog.) Sokat olvastam, például. Aztán meg úgy szórakoztattuk magunkat, hogy másokat szórakoztattunk. Iskolaújságot írtam és szerkesztettem, rádióműsorban szerepeltem, iskolai színjátszó-előadásokban vettem részt, hol szereplőként, hol rendezőként, hol mindkét minőségben. Versmondó versenyeken indultam. Folyton csinálnom kellett valamit, amivel megnevettettem vagy megríkattam az embereket.

Glamour: Nagyon visszafogott embernek tűnsz. Ez lenne a valódi Leonardo di Caprio?
András: Nem hiszem, hogy ez lenne a valódi Leonardo di Caprio, Bartek. Néha még azt sem tudom, hogy ez-e a valódi Hídvégi András. Mindenesetre nagyon rajtavagyok, hogy rájöjjek.

Glamour: Egy színész ennél jóval kitárulkozóbb. Nem okoz nehézséget a forgatásokon, hogy alapvetően megfigyelő alkat vagy?
András: Nos, talán ezért is nem álltam színésznek. Bár a gimnáziumi évek során ez teljesen reális alternatíva volt. Aztán úgy gondoltam, nem tudnék minden este ugyanazzal az elszánt megnyílni vágyással felmenni a színpadra. Néha még az is nagyon megvisel, hogy hetente egyszer egy post erejére teljesen meg kell mutatnom magam. A forgatásokkal viszont könnyebb a helyzet. Az utóbbi években sokkal kevesebb forgatáson járok, mint korábban. Így azokon kevésbé okoz gondot az, hogy alapvetően megfigyelő alkat vagyok. Ha pedig olyat látok, amit lehetne jobban is csinálni, úgysem tudom tartani a pofám-- akár egy forgatáson vagyok, akár máshol, úgy is szóvá teszem.

Glamour: Mi a munkád legkellemetlenebb része?
András: Pillanatnyilag az anyagi bizonytalanság. Bár úgy tűnik, hogy végre sikerült növekedési pályára állnom (lekopogja), de a számlák időben való befizetése még mindig gondot okoz néha. És a hosszú deficites hónapok alatt rengeteg tartozást halmoztam fel, amiket még ezután kell törlesztenem.

Glamour: De hát ilyenkor nem tudod megtenni, hogy felhívod a barátnődet, és kiöntöd neki a lelked?
András: Nem nézted meg elég figyelmesen a Facebook-profilomat, Bartek.

Glamour: Családot azért szeretnél?
András: Sőt. Már van is. De a magánéletemről nem szeretnék többet mondani. Ha itt mindent elmesélek, nem fogják olvasni a postjaimat!

Glamour: Sok nő szexi férfinak tart. Egyetértesz velük?
András: Ne haragudj, Bartek, nem tudom. Rád kerestem a Google-on, és találtam is egy képet, amin Meryl Streeppel vagy látható-- de az alapján nehéz megmondani, hogy különösebben szexi lennél-e vagy sem. Mégis ki az a sok nő, aki ezt mondta neked? Vagy Meryl volt az? Tudod, hogy szeret tréfálni!

Glamour: Vannak még beteljesületlen álmaid?
András: Hogy őszinte legyek, Bartek, szinte csak beteljesületlen álmaim vannak. Szeretnék többet írni. Szeretnék filmeket forgatni. Szeretnék utazni. Szeretnék egy házat a tengerparton. Vagy az óceánparton. Szeretnék reggel a hullámok hangjára ébredni. És ott tölteni az év jelentős részét. Szeretnék évente legalább egy hónapot síeléssel tölteni. Szeretnék még jobban elmélyedni a judaizmusban. Szeretnék egészséges lenni. Szeretném, ha a családomban mindenki egészséges lenne. Szeretnék több időt tölteni a családommal. Szeretnék több időt tölteni egyedül. Szeretnék 100%-os életet élni 24/7.