A Boldog András

Hogy mit jelentett nekem régen a Boldog András?

Egy ígéretet.

Egy célt.

A jövőt.

Egy ideális állapotot.

Egy idealizált állapotot.

Azóta

eljött a jövő

- az akkori jövőm: a mai jelenem -,

de az a Boldog András, akiről akkor álmodoztam,

nincs itt.

Most.

És ez rossz.

Volt.

Különösen januárban.

Meg februárban.

Azóta sok víz lefolyt a Dunán

- :))) -,

és én több dologra is rájöttem.

Rájöttem például

a boldogság titkára.

:)

Rájöttem, hogy soha nem LESZEK boldog.

Rájöttem, hogy olyan dolgokra vágyom, amik kizárják egymást.

Hogy ha az egyik megvalósul, akkor a másik nem valósulhat meg.

Vagy ha a másik valósul meg, akkor az egyik nem tud megvalósulni.

Rájöttem például, hogy nem tudok egyszerre két helyen lenni.

Rájöttem, hogy ezért, ha valamikor boldog lehetek, az csakis

MOST

lehet.

ITT.

A jelenben.

Rájöttem, hogy a régi életstratégiám nem működik.

Új életstratégiára van szükségem.

Akkor jöttem rá, hogy a régi életstratégiám nem működik, amikor néhány másodpercnyi „gondolkodás” után jelentkeztem Áginál, hogy szívesen árulom a Figurkákat a Goubán.

Akkor jöttem rá, hogy

- ha nem is életemben először, de -

évek óta először

egy olyan döntést hoztam, amiről ép ésszel képtelen vagyok elszámolni magam felé

- pl. miért is árulok én rongybabákat egy bazárban…? -,

DE

DE(!)

amiről minden porcikám érezte, hogy JÓ döntés.

SZUPER döntés.

És nem csak egyetlen szempontból.

Hanem tízből.

Ráadásul

MOST.

ITT.

EBBEN A PILLANATBAN.

EZEN A HELYEN.

A régi életstratégiám szerint életcélokat kell kitűzni, terveket kell gyártani az életcélok elérésére, és a terveket végre kell hajtani.

A régi életstratégiám szerint minél több dolgot tudok az életemben kontroll alatt tartani, annál nagyobb valószínűséggel érem el az életcéljaimat.

A régi életstratégiám sajnos nem működött.

Januárban és februárban szinte másról sem írtam.

A régi életstratégiám nem számolt azzal, hogy nem vagyok Isten.

FRÉDI (5):
Én Isten szeretnék lenni…

ÉN:
És miért szeretnél Isten lenni?

FRÉDI:
Mert nem akarok meghalni...

Szóval, nem én vagyok Isten. Még magamat sem tudom kontroll alatt tartani, nemhogy a külső tényezőket.

A tervekkel pedig az a helyzet, hogy a végrehajtásukba előbb-utóbb a külső tényezők is beleszólnak.

És csak a legritkább esetben szólnak bele úgy, ahogy én elterveztem.

Ezért az új életstratégiám már nem a tervgyártásról szól.

Az új életstratégiám arra épül, hogy

nem LESZEK boldog.

Vagy MOST vagyok boldog,

vagy semmikor.

Nincs jövő.

Csak

ITT

és

MOST.

Az új életstratégiám két dologra épül:

álmodozásra

és aztán cselekvésre.

Tervek nélküli

cselekvésre.

Az új életstratégiámban semmi sem statikus.

Nincsenek statikus életcélok.

Nincsenek statikus tervek.

Minden

MOZOG.

ITT

és

MOST.

Én is mozgok.

With the flow.

Az új életstratégiám =

egy naponta változó dokumentum

+ cselekvés.

Az új életstratégiám négy lépésből áll.

1. Minden nap újra/megálmodom és vizualizálom a Boldog Andrást.

2. A következő lépésre összpontosítok.

3. NYITOTT vagyok MINDEN lehetőségre, ami csak egy leheletnyit is közelebb vihet a Boldog Andráshoz.

4. ITT és MOST élek.

Vagyis

nem parázom azon, hogy „az akkori jövőm a mai jelenem”, és hogy az akkori jövőhöz képest sehol nem tartok.

Egyáltalán nem parázom azon, hogy hol tartok.

Egyáltalán nem foglalkozom azzal, hogy hol kellene tartanom.

MOST vagyok. ITT.

MOST lehetek a legközelebb a Boldog Andráshoz.

Van egy naponta épülő és egy naponta változó dokumentum.

Az a címe: „A Boldog András”.

Oda beleírok mindent, amit tudok a Boldog Andrásról.

MINDENT.

Hogy hol, hogy hogyan, hogy kikkel körülvéve, hogy milyen illatok között, hogy milyen színek társaságában él a Boldog András.

MINDENT.

Gátlástalanul.

Félelem nélkül.

Szemérmetlenül.

MINDENT.

Jelen időben:

„Boldog vagyok.”

„Vicces vagyok.”

„Van egy nagy házam Toscanában.”

„Minden héten egyszer lefutok 10 kilométert.”

Ilyeneket.

Több százat.

És mindet jelen időben.

És minden hajnalban leülök mellé,

és rászánok 10 percet.

Végigolvasom,

aztán vagy kihúzok valamit,

vagy hozzáírok.

Jelen időben.

És minden hajnalban 10 percet a Boldog András társaságában töltök.

És meghallgatom (elolvasom), hogy hogyan él.

Milyen boldogan.

MOST.

Jelen időben.

És aztán felkelek az asztaltól,

körbenézek,

és minden, amit magam körül látok,

egy terv részének tűnik.

De nem az én tervem részének.

Hanem egy isteni terv részének.

Mert minden, amit magam körül látok,

a Boldog Andrásra mutat:

mivel minden hajnalban jelen időben olvasom végig a Boldog András életét, az ő élete 10 percre az én életem részévé válik.

10 percre én válok a Boldog Andrássá.

És minél több 10 percre válok én a Boldog Andrássá, talán annál többször teszek olyan lépéseket

- már a 10 perc letelte után is -,

amilyeneket a Boldog András is tenne.

Nem szándékosan.

Intuitívan.

Ösztönösen.

Az isteni terv részeként.

Tudatalattim utasításai alapján.

És minél többször teszek olyan lépéseket, amilyeneket a Boldog András is tenne, annál többször és többet élek úgy, mint a Boldog András.

Boldogan.

Néha,

amikor leülök „A Boldog András” dokumentum elé,

az jut az eszembe, hogy „jó, de ha EZ (valami jó dolog) lesz, akkor majd biztosan AZ (valami rossz dolog) fog történni”.

Amikor ilyen jut az eszembe, akkor

beleírom a dokumentumba, hogy EZ (valami jó dolog) lesz, és közben NEM történik AZ (valami rossz dolog).

MINDENT beleírok.

Gátlástalanul.

Félelem nélkül.

Szemérmetlenül.

MINDENT.

A papír MINDENT elbír.

Nem félek a papírtól.

Nem félek az álmaimtól.

Nem félek attól, hogy mit fogok gondolni magamról.

Nem félek.

Csak leírok MINDENT.

Aztán minden hajnalban rászánok 10 percet.

A nap további részében pedig csak csinálom a dolgom.

Időnként

- talán egyre többször -

úgy, ahogy a Boldog András csinálná.

With the flow.

Ahogy néhány másodpercnyi „gondolkodás” után jelentkeztem Áginál, hogy szívesen árulom a Figurkákat a Goubán.

Úgy.

Hogy mit jelent nekem MOST a boldogság?

Bizonyosságot,

hogy ebben a pillanatban,

MOST

a megfelelő helyen vagyok.

Azon a helyen,

ahol a Boldog András is lenne.

Bizonyosságot,

hogy ebben a pillanatban,

MOST

nem kellene máshol lennem.

Mert a Boldog András is ITT lenne.

Bizonyosságot,

hogy ezen a helyen,

ITT

és ebben a pillanatban,

MOST

nem helyettesíthetne engem

senki.

Mert az Univerzumnak ezt a részét nekem kell kitöltenem.

És

én

ezért

MOST

boldog vagyok.

Ezen a helyen,

a konyhában,

a laptop előtt,

ahol MOST vagyok.

Mert MOST,

ebben a pillanatban

a Boldog András

is ITT volna.

MOST

ITT

én

vagyok

a Boldog András.